Nem bírom

Nem akaródzik semmi, egyszerűen olyan nehéz nekilátni, ha meg elkezdi az ember a folytatás nehéz...

Egyszer csak azt veszem észre, hogy nem is maradt meg semmi.

Konkrétan ugye most vizsgaidőszak van, még majd egy hónapig és nemsokára nekem is itt az egyik vizsga időpont. Na már most, arra tanulni is kell, és rengeteg mennyiség, felér egy érettségivel, enyhén szólva. Szerintem még rosszabb is, arra legalább tudtam tanulni, de a vizsgáimra? Nem megy. Sehogy sem. Próbálkozom.

Hangosan olvasva, szeretek tanulni, valahogy jobban megmarad bennem, egy valamikori teszt kis is mutatta, hogy én auditív típus vagyok, tehát hallás után nagyon sok mindent megtudok jegyezni. Például szóláncot általános mindig én nyertem a német órákon. Voltunk 15-en a csoportba és mindenkinek kellett egy szavat mondania, aztán a következő az előtte lévő szavakat elmondani, hozzátenni egy újat és a következő megint egy újat. Általában, olyan 40-50 szó mindig összegyűlt és hangzás alapján nekem megmaradt az összes és eltudtam mondani sorjában mindet. Csodálkozva figyeltem akkor is. Aztán gimnáziumban a történelem, meg magyar órákon nem írtam jegyzetet, csak figyeltem és később kértem el valakitől a jegyzetet. Egyszer átolvasva is mindig tudtam az anyagot, mivel hallás után nagyon sok mindent megjegyeztem.

Nos az a helyzet, hogy egyetemen ezt most nem tudom az előnyömre fordítani, mert a szöveg elég sok részét nem értem, mert szakszövegekről van szó és hiába olvasom hangosan, ha nem értek a szavak jelentését, a tartalma nem marad meg sehol. Hát akkor gondoltam, elolvasok egy oldalt egymás után hangosan többször, így se semmi, magyarul oké, szlovákul nemoké. Hát akkor jött az, ha agyam nem képes értelmezni, akkor magoljunk, tanuljunk szóról-szóra, legfeljebb elfelejtem, de a vizsgára fogom tudni. Soha életebe nem magoltam, nem kellett, nem volt rá szükségem. Most meg mikor kellene, rájövök. De hisz nekem ez nem megy, én nem tudok magolni. Megtanulni 60 oldal sz6veget fejből? Nekem lehetetlen, ezért sem szerettem sosem verseket tanulni, inkább olvasni őket hangosan, kiejteni, szépen átrágni, értelmezni, meglátni a gondolatokat a sorok mélyén. És nem, hogy megtanulom egyszer, elhadarom és viszlát nem emlékszem rá tovább...

Esküszöm rá, hogy adjon valaki 100 oldal fordítani való szöveget, német-szlovák-magyar-cseh tök mindegy, ehhez értek, ehhez nem kell mást tudni, csak a nyelvtant, amit ha érted a nyelv lényegét nem olyan nehéz megtanulni, már pedig én értem őket....

Nem tudom mi lesz velem és az egyetemmel, folytatom vajh februártól? Ott fogok én is 14-kétől ülni az előadó teremben vajon?

Hát őszintén, fogalmam sincs. Egy valamit tudok, megszerettem ezt az iskolát, bárhogyan is viszolygok tőle, nem valónak érzem oda magam, és feladnám bármelyik percben. De az elképzelés, hogy újrakezdeni máshol? Megszokni az újat? Nem akarom, egyszerűen nem.