Elgondolkodóban

Valahogy ha visszanézem a magam életét, úgy nem is tudom. Nem nagyon találok benne nagy dolgokat, amikre úgy igazán büszke lehetnék, amit önerőből értem. Mivel sok minden adott volt, mondatni, egy elkényeztetett emberke voltam. Mivel hét évig magam voltam, nem kellett osztoznom semmin, aztán mikor a testvérem lett, és mikor még egész kicsi volt, akkor is hamar magamra tudtam vonni a figyelmet, mert elég jó baba volt az öcsi, így anyukámnak nem volt olyan nagyon sok dolga így rám is nagyon sok figyelme hárult. Így nem váltam valami önállóvá, ami azt illeti.

És ez biza, még a mai napig így van, ha tehetem akkor inkább másokat kérek meg olyan dolgokra, ami nekem túl kényelmetlen lenne. Ezáltal kialakult bennem némi, vagyis eléggé nagy visszafogottság. Nehezen eresztek fel idegen közt, miből kifolyólag elég lassan barátkozom is. Nekem ahhoz, hogy valakit barátnak nevezhessek nagyon sok kell: kölcsönös bizalom, hogy meg merje mondani ha igenis valami baromságra készülök, vagy ha épp nem viselkedem helyesen, aki tudja milyen vagyok úgy igazából, és aki keres is és ad is, nem csak elvár dolgokat, az ha nem egyirányú a kapcsolat, ha a másik fél is fektet bele energiát, főleg ez a legfontosabb. Ha az utolsó nincs meg én nem tudok a másikra úgy tekinteni mint egy barátra, talán csak mint kedves ismerősre. 

A nehéz megnyílásomat még tetézi, hogy hamar érzem magam feleslegesnek. Igazából tisztában vagyok, mikor nem kívánt a jelenlétem, de elég sok szituációban, amikor nem is van így, is ezt érzem. Bizonytalan vagyok másokkal, túl sokat várok el dolgoktól, túl bonyolultan látom a világot. Pedig egyszerű, csak nem találom a kulcsot ami kinyitná nekem ezt. Itt bent ezáltal nagy hiba van és sok dolgot elbaltázok ez miatt. Két kezemen inkl. a lábujjaimon nem tudnám azt hiszem megszámolni, mennyi mindent bánok, mennyi mindent rontottam el, mert túl komolyan, túl bonyolultan álltam hozzá.

Bár nem fogadtam konkrétan meg, de épp itt az ideje, hogy ezt kezdjem megváltoztatni. Szorítsak háttérbe dolgokat, amik bár fontosnak tűnhetnek, de mégsem azok.

Talán, talán sikerül. Nem tudom. Elválik. Majd a jövő elkövetkezendő évben. Hogy vajon a javítható hibáim mennyire sikerül rendbe tennem. És más életszemlélettel szeretnék élni, mostantól. Nehéz lesz, de szeretnék bízni a sikerben.

BOLDOG Új Évet egyébként!